Telnek múlnak a hetek, hihetetlen, hogy milyen sebességgel... Pont múltkor számoltam, hogy már kevesebb, mint egy hónapom van itt kint, Varsóban - ha minden igaz, június 26-án megyek majd haza. Persze mivel sokan május végén, június végén haza mennek/mentek az otthoni vizsgák, államvizsgák, nyelvvizsgák miatt, így több tantárgyból is meg lett beszélve a tanárral, hogy fejezzük be korábban, az eredeti június 20-as végzés helyett. Valahol érthető is, mert az órák létszáma többnyire 3-8 fő közötti, és 1-2 embernek tényleg nem sok értelme lenne órát tartani. Ebből kifolyóan viszont kicsit nagyon besűrűsödtek a napok... Majdnem minden napra van valami beadandó, még ha nem is olyan sok. Mellette még az órák, szóval fárasztó. Szinte Az elmúlt egy hónapban nem is tudom hányszor akartam leülni írni ide, de végül mindig akadt valami fontosabb elintézni való... Arról nem is beszélve, hogy akárhányszor leülök ide írni, kisebb regény lesz belőle, amit órákon át írok, talán ezért is nehéz nekiállni.
Bár túl sok helyen nem voltam az elmúlt egy hónapban, épp emiatt, azért pár dolog történt a beadandókon kívül is, de azért mégiscsak azzal kezdem...
A 7 tantárgyból 3-at már teljesítettem, 5, 5, 4.5 eredménnyel. Van még egy, aminél már megvan a vizsga, csupán a beadandóimat kell elküldeni a tanárnak, aztán az is letudva, így legalább a szerdai napom, meg a csütörtök délutánom is felszabadult. A maradék 3 úgy tűnik, hogy kitart június közepéig, a lengyel nyelvi kurzus, az egyik tervezős tantárgyam, meg egy térinformatikai gyakorlati tárgy.
Aktualitásokból a legújabb, ma kezdődött az Ursynalia Fesztivál - 3 napos rock/metál maraton, minden nap 16:00-tól, 2 színpadon, kb. hajnal egyit, non-stop koncertek. És ami a legjobb, itt az egyetem udvarán, a campuson, ráadásul itteni diákoknak olyan potya áron van a 3 napos jegy, amennyiért otthon 1 koncertjegyet se venne az ember... (79 zł, kb 5800 Ft). Elvileg ez Európa egyik legnépszerűbb diákfesztiválja, tök híres fellépőkkel, bár az ideiek között pont nincs egy se, akit olyan hú-de-nagyon ismernék, csak 3-4-et névről, meg pár számukat, aztán annyi (HIM, 3 Doors Down, Luxtorpeda, meg ilyenek, ha mond valakinek valamit...). De... most, reggel már hangoltak, jónak tűnnek. ^^ Akit érdekel, itt vannak a fellépők,
itt pedig néhány kép Facebookról, hogy néz ki most a terep a campuson, elkerítve, színpadokkal, meg mindennel. Szép, nagy színpad...
Egy újabb kis életkép ittenről, egyik szobatársamnak a héten volt szülinapja, a másiknak pár nappal előtte névnapja, történt tehát, hogy elmentek bulizni, és mint azt ilyenkor szokás, valahogy hajnalban keveredtek haza. Nem, én nem mentem, még mindig utálom az ilyen tüctüczenére lötyögős bulikat, ahol csak táncolni meg inni lehet... De minden drága, és úgy ordít a zene, hogy egy szót se lehet érteni abból amit a másik mond, szóval... kihagytam. A lényegre visszatérve, valamikor hajnalban estek haza, külön-külön. Én nem győzöm hónapok óta szajkózni nekik, hogy estére ZÁRJUK be az ajtót. Meeert mindenkinek van laptop, telefon, fényképezőgép, pénz, tudomisén, és mégiscsak koli, senki sem örülne neki, ha valamelyik eltűnne reggelre, csak mert mélyen alszunk. Nos, többnyire nem foglalkoznak vele, mint most sem... Hajnal 5 körül be is tévedt pár részeg srác a szobánkba, de különösebben nem foglalkoztam velük. Fal felé fordul, alszik, majd kimennek... Biztos csak eltévesztették a szobát. Nos... Reggel mire kelünk? Hogy az egyik szobatársamra egy egész tubus fogkrémet rányomtak hajnalban, ő meg, mivel nem sokkal előtte ért haza meg aludt el, semmit se érzékelt az egészből... :D Mi ebből a tanulság? Ha kolis vagy, mindig válaszd az ajtótól legtávolabb eső ágyat...
Másik kis baleset a héten, hogy múlt vasárnap, miközben épp mentem le a földszintre, összegyűjteni az előző nap kimosott ruháimat, sikerült benéznem egy lépcsőfokot, rosszul léptem, kissé kifordult a bokám, megint... A tünetek ugyanazok mint legutóbb pár éve, a Republic koncert után, rohadtul fájt, alig bírtam ráállni, bedagadt, kékült, csupán annyi különbséggel, hogy ez most sokkal kevésbé súlyos, mint az volt. Vettem fáslit, meg krémet rá, krémeztem, pihentettem, polcoltam, meg minden, tegnap már eljutottam odáig, hogy nem fáj, ha sétálok. Sőt, ha viszonylag sokat sétálok, utána sem fáj. Azért még egy darabig kímélem meg pihentetem, a múltkoriakra visszaemlékezve... Ha dokihoz mennék vele, szerintem minimum egy hónapra ágyba parancsolna, akkor már inkább nem megyek dokihoz, és mondjuk 2 hét pihi (úgy, hogy 5 nap után úgy érzem, semmi baja).
Illetve... rájöttem, hogy takarítani nem is olyan rossz dolog. Mivel a lábam miatt a hét jó részét ágyban töltöttem, eszembe jutott, hogy kihúzom az asztal alatti kis komódot, hogy jó lesz éjjeli szekrénynek, legalább a teát, meg ezeket az apró mütyüröket rá tudom pakolni, mert nem igazán van hova. Oké, utólag kiderült, hogy túl nagy, és nem lehet elférni mellette, viszont ahogy kihúztam a helyéről, találtam alatta/mögötte egy 100 zł papírpénzt... (~ 7500 Ft). Valószínűleg az előző lakók hagyták itt nekünk, mert a mostani szobatársak folyton azért sírnak, hogy alig maradt pénzük, szóval nem hiszem, hogy ők rejtették volna el, ha tudtak volna róla, már rég elköltötték volna... Dóri, főleg neked üzenem, nem olyan rossz dolog néha takarítani.
Ja igen, és rászoktam a "korán" kelésre. Vagy ha nem is pont arra, igyekszem átszokni a max. 2-kor aludni megyek, és reggel 8-kor kelek beállásra. Eddig egész jól megy, már az elalvással sincs gond (a terepgyak előtt kb. egy hétig minden nap 2-3 órát forgolódtam, mire sikerült elaludnom, pedig nem jellemző rám). Igaz, részben praktikussági oka volt az egésznek. Sok a beadandó, a szobatársak éjfél, 1 körül mindig aludni mennek, szóval nagylámpa lekapcs, kislámpa meg nincs, ellenben nekem egész sok olyan beadandóm van amihez kell a fény, így maradt a korán kelés...
Egyre kevesebben maradunk... A héten az itt lévő 11 magyarból 5 már hazament, és a héten még 2-en haza fognak menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése